Próbálom kevésbé izgatottan várni a holnapi indulást, már csak azért is, mert állandóan parázom a felszállástól, pláne most, hogy extra szelet jósolnak. Mindegy, bekészítve a kiütő tabletták, extra vész esetére pedig még mindig ott a duty free, ahol még indulás előtt bedönthetünk valamiféle “oldószert”. Nagyjából bepakoltunk és lám, okos döntés volt az egy bőrönd vásárlása a repjegyhez, mivel kiderült, hogy a kisebbik bőröndünk pont kézipoggyász méretű, szóval olcsóbban kijöttünk és mégis befér minden, maradt hely a kérdőjeles cuccoknak is. E-jegy, utasbiztosítás kötvény, szálloda foglalás, érdekességek, tudnivalók, látnivalók kinyomtatva! Irány Róma, landoláskor talán látjuk felülről a Roma-Milan meccset, amit áttettek vasárnapról szombatra… pfff… hálistennek csak kicsit éltem bele magam - annak ellenére, hogy emiatt választottuk ezt az időpontot-, úgyhogy nem akkora érvágás, mint Szilvának, pláne, hogy búfelejtőnek találtunk egy jó kis Gaiser live-ot, vodkateával, 10 euróért, a híres Goa klubban. Vasárnap tehát Tivoli után jöhet a tivornya! reméljük, az időjárás is nekünk kedvez, eddig nem sok jót ígért, de ma a meteo.it legalább már nem írt esőt. Szerdán érkezünk haza, addig nyunyóra a szomszéd néz rá. És hogy legyen egy kis hab is a tortán, vasárnap irány Donovaly egy kis síelés erejéig. Emlékszem, egyszer volt valami műanyag, kábé 40 centis hobbisíléc a lábamon, Kistarcsán a ház előtti dombon csúsztam le vele kétszer. Izgalmas lesz, de a jégkori után számomra nincs legyőzhetetlen akadály. Friss levegő, (mű)hó, pajtások, forralt bor és legalább megdőlt az a tavaszváró tapasztalat, miszerint nem lesz már alkalmunk felvenni az új szezonvégi akciós szerzeményeket.

Legközelebb képes beszámolókkal térek vissza, addig pedig de jó nekem!

Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér

Nagyapa meg a csillagok

Nagyapa napközben olyan, mint minden más öregember. Azaz egészen mégsem olyan, mert fütyörészni szokott, és beszélget az almafáival. Kedveseket mondhat nekik, mert az almafák majdnem mindig mosolygósak.

De hát ezt nem furcsállotta Babó Titti, mert ha egy kicsit odafigyelt, ő maga is tudott az almafákkal beszélgetni. Egyszerű ez annak, aki tud almafául. Márpedig ők tudtak, Nagyapa is meg Babó Titti is. Azt nem értette Babó Titti, hogy éjszakánként hova tűnik Nagyapa. Mert Nagyapa minden áldott este fogott egy hosszú létrát, kalapácsot meg szöget tett a zsebébe, és elindult valamerre. Azt sem tudta Titti, mikor szokott Nagyapa a létrával hazajönni, mert addigra mindig elaludt.

Reggelente néhányszor kérdezte, hogy merre járt az éjszaka, de Nagyapa csak mosolygott a bajusza alatt…

Még szerencse, hogy Mikkamakka gyakran meglátogatta Babó Tittit. Mert ismeretes, hogy Mikkamakka majdnem mindent tud. Avagy: majdnem tud mindent. Esetleg: mindent majdnem tud. Megkérdezte hát tőle Titti, tudja-e, hova jár éjszaka Nagyapa.

– Hát te nem tudod? – ámuldozott Mikkamakka.

– Nem – mondta Titti.

– Na jó, elmagyarázom neked. Láttál már csillagos eget?

– Persze.

– Azt is láttad már, hogy időnként egy-egy csillag leesik?

– Láttam, azok a hulló csillagok.

– És mindennap több is leesik. Igaz-e? – folytatta Mikkamakka.

– Igaz… Ez azt jelenti, hogy egyszer csak elfogynak az égről a csillagok? – ijedt meg Babó Titti.

– Na látod – mosolyodott el fölényesen Mikkamakka. – Azt gondolod, hogy mindennap kevesebb csillag van az égen?

– Én aztán nem.

– Nem is gondolhatod, mert nincs kevesebb.

– Bár nem egészen értem – komorodott el Babó Titti. – Mindennap leesik egy csomó, még sincs kevesebb?!

– De nincs ám! Mert Nagyapa minden éjjel összeszedi a lehullott csillagokat, a létráján fölmászik az égig, és szépen visszaszögezi mindeniket.

Babó Titti szájtátva hallgatta Mikkamakkát, csak nagy sokára ocsúdott ámulatából.

– És mi lesz – kérdezte suttogva –, mi lesz, ha Nagyapa meghal?

– Ó, te bikfic – nézett rá megrovóan Mikkamakka –, hát nem tudod, hogy Nagyapa sohasem hal meg? Az lehet, hogy egyszer majd már nem jár ki az almafáival beszélgetni. Meg talán veled se beszélget, velem se. De minden éjjel veszi a létráját, összeszedi a lehullott csillagokat, és mind visszaszegzi az égre. Mindörökké, a világ végezetéig.

Bizony, Babó Titti, ilyen nagyapád van!

Első jelei:

-az előszobában nem villanyt kapcsolsz, hanem kinyitod az ajtót, hogy besüssön a nap

-ha beülsz a kocsiba, nem a fűtést veszed fel, hanem a napszemüveget, az ablakot pedig lehúzod

-szomorúan tapasztalod, hogy a szezonvégi kiárusítás legtutibb téli cuccait hiába vetted meg olcsón a minap, hordani jó ideig nem tudod

-elkezded gondolatban átrendezni a ruhákat a szekrényben és a ruhafogas környékén

-kisebb bőröndbe is beférsz, ha utazol

-kezdesz erőt venni magadon, hogy végre végezz valami testmozgást

-nyugodtabban várod a villany- és a gázszámlát

-kicsit boldogabb vagy

-frissen facsart grapefruitlé (grapefruit, citrom, mandarin)

-Medvefaló Extra (pudingos pali fahéjas-porcukros meggyel, málnadzsemmel és barackkal, tekerve)

-Bari Pali (sonka, őszibarack, sajt, hajtogatva)

Nyuszikánk nagyon jól viselte az egyedüllétet, amíg mi Mátraházán dorbézoltunk. Ebben a pár napban nem is jöhetett ki a ketrecéből, úgyhogy tartottunk tőle, hogy megsértődik, de nem! Megevett minden rágcsit meg  zöldséget és csak a budijába járt elintézni a kis- és nagydolgait. Széna még volt neki bőven, úgyhogy nem éhezett. Persze azért amint hazajöttünk és beraktam neki a friss eledelt, úgy falta, mint aki hetek óta nem látott kaját. Na nem mintha a réten a mezei nyulaknak teremne a friss répa, meg szárított zöldség, de ha megengedheti magának, miért ne rágcsizná jóízűen? Persze egyből kiengedtük, ahogy minden nap, amikor itthon vagyunk (meg amikor nem, akkor is, csak éjszakára kell visszamennie) és ment a szimike meg a nyuszipuszi. Ma pedig végre én is láttam, ahogy örömében felpattan és forog egyet a tengelye körül. Bevallom, úgy nevettem, közben könnybe lábadt a szemem. Most pedig már újra kedvenc helyén pihenget, vagyis a kanapé alatti tárolódobozban, ahol mindenféle használaton kívüli ágytakaró, huzat és egyéb van. Néha kijön körülnézni, enni, budizni, de amúgy a nap jelentős részét itt tölti, ilyenkor megkukkoljuk egy kis fülmorzsira, vagy egy rosszalkodás erejéig.

Hazaértünk. Annyira jó hétvégén vagyunk túl és annyi pozitív élmény-érzés ért minket, hogy ide még mindenképpen visszatérünk! Pénteken már szabival indítottunk, ébredés után összepakoltunk mindent, frissiben izzított sínacó, kori - melyet végül nem sikerült használnunk, mert a Sástó már nem volt kellőképpen fagyos, meleg holmik, reggelihez valók. 11 óra körül indultunk el, Nagytarcsán benéztünk Andráshoz, ugyanis valamelyik nap belém csúszott kolléganőm és lett egy pár centis karc az autón, azt kell majd megcsináltatni, otthon Krisztától megkaptam a jófajta Pringles útravalót és egy kis meglepit, benéztünk még a Decathlonba, vettünk még ezt-azt, polárpuli és társai majd végre tényleg elindultunk a célállomás felé. A szállás pont a Mátraházán lévő nagyparkoló mellett volt, közvetlenül a Posta mögött. Hozzá kell tennem, ez most úgy működik nálunk, hogy a szállás 20%-át kell állnod, amit majd utólag vonnak le a béredből, a maradék 80%-ot céges keretből fizetik. Ez számszerűsítve annyit tesz, hogy egy éjszaka 1500 ft/fő, de mellé jár egy 2000 forintos kajabón, amit három helyen lehet lefogyasztani. Vagyis kettőnknek 6000 ft összesen + IFA volt a hétvége, viszont mellé 8000 forintnyi “elennivalót” kaptunk. Visszatérve a mesére, három körül érkeztünk meg, elfoglaltuk a szállást, majd nem is tétlenkedtünk tovább, elindultunk felfedezni a környéket. Első körben házon belül élvezkedtünk, hógolyócsata és fetrengés a fél méteres hóban, angyalkázás, móka-kacagás. Kicsit később kimerészkedtünk és elindultunk befelé az erdőbe. Sétáltunk egyet, majd vacsorázni betértünk a Tölgy vendéglőbe. A három nap alatt az alábbi ínyencségeket ettük végig az étlapról:

juhtúrós sztrapacska, főtt csülökkel

majorannás-fokhagymás sült kacsamáj, házi tócsnival

kapros-juhtúrós sztrapacska

káposztás sztrapacska zúzapörkölttel

tárkonyos vadmalacleves

vadászpörkölt (vaddisznó, szarvas, kacsamáj, erdei gomba) házi burgonyakrokival, áfonyás körtével

Ajánlották még a Csülök Büfét is, de végül az kimaradt, annyira bejött a Tölgy.

Szombaton időben keltünk, de végül olyannyira kényelmesen reggeliztünk meg, hogy jócskán beleértünk már a napba. Először elindultunk gyalog a Kékestetőre, a Veronika rétig jutottunk. Itt elmoziztunk a síelőkön és már ekkor elhatároztuk, hogy egyszer mi is kipróbáljuk. Sí projekt ON. Gondolkodtam a snowboardon is, de talán elsőre kezdjük a könnyebbik sporttal. Mivel -mint megtudtuk- 30 éve nem volt ekkora hó, így megnyitották a téli sportok szerelmeseinek az összes pályát. Nem, a szánkózás és a popsitepsizés nem tartozik ide, úgyhogy sajnos szomorúan konstatáltuk, hogy hiába gyalogolunk fel majd’ négy km-t, nem fogunk csúszkálni. Visszasétáltunk és az erdőbe tévedve követtük a szánkózni vágyó arcokat. A szánkózáshoz kikiáltott terep szánalmasabb volt mindennél, úgyhogy egyre jobban elszontyolódtunk, se kori, se szánkó, se sí, mit is tegyünk? Végül megkerestük a buszmegállót, mely közvetlenül a Posta másik oldalán volt - ergo két perc gyalog- és a soron következő buszjárattal felmentünk Kékestetőre. Miután elkészítettük a kötelező Csúcs fotókat, tovább legeltettük szemünket irigykedve a síelőkön és bukdácsolókon, megpihentünk kicsit a tanpályánál, ahol antitálentum Mártin próbálta több, de inkább kevesebb sikerrel elsajátítani a síelés gyakorlatát. Itt jókat nevetgéltünk a kiskölök aranyköpésein. Végül útra keltünk - elhatároztuk, hogy lefelé gyalog tesszük meg azt a 3,8 km-t, ami elvisz minket Mátraházáig. Azt hiszem, ez a Tölgy után/előtt közvetlenül, avagy inkább holtversenyben a hétvége legjobb döntése volt! A kitaposott ösvény ugyanis a legtökéletesebb volt arra, hogy a táv több mint felét seggcsúszkán tegyük meg, könnyes röhögések, hatalmas borulások közepette. Így telt a második napunk, amit a Tölgy után egy kis “osztálykirándulás” utóhatással pecsételtünk meg. Vasárnap, azaz ma, 10 óráig kellett kijelentkezni. Az autót még bent hagyhattuk délutánig, úgyhogy volt még időnk arra, hogy kétszer is felbuszozzunk a Kékestetőre és ott kisebb séta + síelők és snowboardosok megbambulása után lecsússzunk a legkedvencebb extrém-popsitepsi pályánkon. Búcsúzóul megebédeltünk a Tölgyben, majd hazafelé vettük az irányt, ahol már várt minket Nyuszómuszónk. Ide még visszajövünk!

Először is egy videó a popsitepsizésről, sok borulással, száguldással és vihogással. Majd rakok még fel, de legkorábban holnap kerítek rá sort:

Kékestető-Mátraháza Extrém Popsitepsizés

Itt pedig néhány fotó, igen, még mindig FB-ra irányítva, mert így is három órája szenvedek vele (viszont a sorrend nem a legmegfelelőbb), enjoy!

Mátraháza 2010.02.12-02.14.

nyam-nyam, csam-csam, ropp-ropp, mmm

köszi Kriszta&Gábor, akik nélkül nem jött volna létre ez a gyűjtemény

Szombaton és vasárnap kimentünk megint a Dunához korizni, valamint itthon főzögettünk, pihengettünk, illetve még Gyufáékhoz mentünk át szülinapot ünnepelni, erről majd lesznek képek is, ha megkapom, felrakom. A nyunyi nagyon aranyos, estére visszazárjuk a ketrecébe, amikor bemegy vacsorázni, de amúgy egész nap kint van már, akkor is, ha nem vagyunk itthon. Kedvenc helye a varrodája, azaz a kanapé alatti tárolódoboz, ott szokott pihengetni, illetve varrni régebbi anyagokat. Nagyon aranyos, nyuszieszta közben mindig lehet fülmorzsizni, azt nagyon szereti, illetve ha dolog van, akkor egyből irány a budija! Kicsit sajnálni fogom, mivel egész hétvégén egyedül lesz, bezárva, ugyanis pénteken megyünk Mátraházára és csak vasárnap jövünk haza.

Idén ugyanis jól kihasználjuk a céges üdülők adta lehetőséget, így most itt töltünk el három napot, már nézegetjük a programokat: Sástó, Remete barlang, Markazi vár, Benevár, Kékestető, kirándulás, szánkó, kori. Illetve ha úgy alakul, akkor egy újdonsült ismerősnek köszönhetően ralizunk egyet az erdőben. Márciusban kitekintünk, akkor megyünk Rómába, aztán áprilisban, húsvét hétvégéjén négy nap Pécs-Mecsek, májusban pedig Pünkösdkor négy nap Bükkszentkereszt. Biztos, ami biztos!

Tökölön nyílt egy Koodza nevű diszkont áruház, a Decathlon nyomában, tegnap beugrottunk megkérdezni, nincs-e koriélezés. Sajna nem volt, úgyhogy azt még intézni kell, viszont láttunk jó sígatyókat leárazva. Mivel szín- és méretbeli problémák is akadtak, így este még kiugrottunk a nagy Decába, de sajnos ott sem volt már megfelelő nadrág, úgyhogy ma elnézek a soroksáriba, hátha. Jó lenne már jövő héten abban feszíteni és nem aláöltözőben meg farmerban járni a havas tájakat. Amúgy ha már ott jártunk, megnéztük az outletet is, persze most sem bírtam magammal, viszont találtam végre hosszított kabátot, 20ezer helyett 6ezeré’, két fülmelegítős fejpántot - egy bordót és egy fehéret, valamint egy barna, bundás, szintén hosszított retro télipulcsit (itt csaltam kicsit, ebből ugyanis van már egy fekete is, abban szoktam korizni).

Megyek, szeretnék még vasalni valamennyit, mielőtt elindulok körülnézni + melóba, aztán nem ártana reggelizni sem.

Ma is kimentünk a jégre, de csak kettecskén, és mivel már melegedett az idő, inkább a Duna ág csücskét próbáltuk ki.

Nagyon tetszik! Mozgás, friss levegő, szép táj… a kezdőkhöz képest nem éreztem magam bénának, de azért még nagyon sok tanulnivalóm van, kezdeném például azzal, hogyan is kéne megállni…

Az újabb “tan videó” a képre kattintva tekinthető meg:

Most pedig már az otthon melegében készül a hurka-kolbi, fokhagymás törtburival, és a holnapi ebéd: baconben sült karaj, gombapaprikással.