TECHNIKA

Minimoog

Részletek

október 14

thanaszisz

Nos, ha 100 elektronikus hangszer kedvelőt megkérdeznénk, hogy melyik az elektronikus zenetörténelem legkiemelkedőbb hangszere, akkor közülük nagyjából 60-70 azt mondaná, hogy a Minimoog. Sokan ez első elektronikus hangszerként tartják számon, ami nem igaz, de az biztos, hogy egyike az első igazán jó hangzású és jól használható elektronikus hangszereknek.

Hangzása annyira meghatározó lett a világ zenei történelmében, hogy a mai napig gyártják fejlesztéseit arra törekedve, hogy a hangzás ugyanaz az eredeti Moog hangzás legyen.

A történet 1970-ben kezdődött. Ekkor látott napvilágot az első Minimoog. A zenészek nagyon megkedvelték, mert végre az analóg hangzást hordozható verzióban is megkapták, nem kellett kétajtós szekrényeket vásárolniuk és abban zsinorokat dugdosniuk mire nagynehezen megtaláltak egy használható hangot ráadásul csillagászati áron. Kövér analóg hangzása, kiváló és utánozhatatlan szűrői miatt a mai napig etalonként tartják számon.

A hangszer bár monofónikus, de három oscillátorral rendelkezik, négypólusú szűrőit az ARP cég próbálta legelőször lemásolni a 2600-as és az Odessey modellekben, és bár jó hangszereket gyártottak, utánozni nem tudták a Moog-ot. Egyetlen hibája, hogy a hangolás kicsit instabil, de ettől a hibától csak még szebb, még különlegesebb lett a dolog. 1970 és 1982 között gyártották a Minimoog-ot. Ez idő alatt 3 fejlesztés is napvilágot látott: a Model-A, a Model-B, a Model-C és a Minimoog legkedveltebb inkarnációja a Model-D.

Csak, hogy egy pár nevet említsek a Minimoog kiemelt használói közül, The Chemical Brothers, The Orb, Kraftwerk, Jan Hammer, Nine Inch Nails, Vince Clarke, Gary Numan, Add N To (X), Rick Wakeman, 808 State, Air, Future Sound of London, Bushflange, Chick Corea, Uberzone, Depeche Mode, Recoil, Tangerine Dream, Mouse on Mars, Apollo 440, Ultravox, Dave Holmes, Jean-Michel Jarre, George Duke, Blondie, Rush, Toto, Jimmy Edgar, Keith Emerson, Joe Zawinul és Herbie Hancock mind magukkal vitték fellépéseikre a kiskedvencet.

A számítógépes zenekészítés fejlődésével és a VST-k megjelenésével természetesen plug-inként is megjelent a piacon a Minimoog mindanniunk nagy örömére. Elsőként a Steinberg cég dobta ki a Model-E –t mint a sorozat új tagját. A hangzás megmaradt, persze kicsit szoftveresítve, aminek köszönhetően a minőség kicsit romlott, a funkciók viszont meglehetősen bővültek. A hangolás végre stabil lett, a hangszert 64 hang polifóniával használhatjuk és ami a Minimoog-ból nagyon hiányzott, hogy VST plug-in-ről lévén szó, a cucc természetesen MIDI-zhető. Egy másik, szintén nagyon jól sikerült VST verzió az Arturia Minimoog V-je. A hangzás meghökkentően hasonló, és ezúttal még a látvány is, ugyanis a programozók egy az egyben megrajzolták a Model-D-t, csak egy plusz megnyitható panelt is szerkesztettek hozzá, ami a VST és a számítógépes zenekészítés lehetőségeinek újításait vezérli.

Ezután 2002-ben végre megszületett a csoda, a Minimoog történelmének csúcspontja, Robert Moog legszebb gyermeke a Minimoog Voyager, ami a Model-D-nek egy korhűre alakított és hibákat mellőzött verziója. A hangzás megmaradt a régi három oscillátoros dolog, de végre menthetőek a beállított hangok, végre MIDI-zhető és végre stabilak a hangszínek, ugyanakkor nem csak a legjobb analóg hangszert sikerült megalkotni, de nagy valószínűséggel a legdrágábbat is ebben a kategóriában. A Voyager-nek ráadásul egy limitált szériájú Signature verziója is készült, amiből csak 600 darab készült és még drágább lett. (Késöbb aztán megjelent az Anniversary és az Electric Blue verzió is, ma pedig már választhatunk, hogy milyen színű fából és milyen háttérvilágítással kérjük a Voyager-ünket.)

De a Moog cég jól tudta, hogy ezt az ár problémát is megoldják valahogy. Pár évre rá meg is jelent a Voyager RME, ami még közelebb hozta a Voyager-t a zenészekhez. Az RME a Rack Mount Edition, azaz a készülék rack-es verziója. De Robert Moog tovább dolgozott, azonban sajnos már csak halála után jött ki a Minimoog talán legutolsó verziója a Little Phatty. Ez ugyan már nem Minimoog, de egy olyan Moog szintetizátor, amit érdemes megengedni magunknak, mert magában hordozza az elektronikuszene történelmét és talán az utolsó hangszer ami Robert Moog lelkét is.