A sort Damian Lazarus és Matthew Styles nyitotta, majd jött Jamie Jones. A Crosstown Rebels most Dinky-t kérte fel, hogy kalauzoljon minket az ismeretlen utakon.A mai digitális világ elhalmoz minket dj mixekkel és új tehetségekkel. Mindannyian koncepciózusak, ízlésesek, precízek és eredeti hangzással bírnak. Dinky az a hölgy, akiből mindezen tulajdonságok természetes egyszerűséggel és irigylésre méltó eleganciával törnek elő.

Igazság szerint eleve elfogult vagyok a kiadvánnyal kapcsolatban, és ez az érzés természetesen pozitív töltetű. A Pacha, mint márkanév 1966 óta van jelen és az azóta eltelt 40 év alatt a családi vállalkozás óriási multivá nőtte ki magát, ami nem véletlen.

Idén sem telhet el az év úgy, hogy a trance koronázatlan holland királya, Armin van Buuren meg ne jelentetné a State of Trance legújabb részét, a 2007-est. A albumot a kezembe tartva semmi extrát nem tapasztaltam, szokásos „Armin” féle lemez, saját arcképével az elején - kicsit már mintha egoista lenne -, bár valahogy ez a sárga nem passzol a szőke kis tincseihez.

Két dologra jöttem rá ezzel a válogatással kapcsolatban: 1) miért cosmic lounge a neve, és 2) miért állt rá masszívan a drogozásra minden feka a hetvenes években.

Jelentős előrelépés Laurent Garnier legújabb albuma a korábbiakhoz képest. A francia technokirály eddig is híres volt kísérletezgetős zenéiről és változatos dj szettjeiről (legutolsó mixlemezén például lazán pakolt Aretha Franklint és The Stooges-t is), de a 2005-ös The Cloud Making Machine-t leszámítva eddig ebből nem sok öltött testet, és azért lássuk be, hogy abban is csak az ötletet lehetett igazán értékelni, az eredmény már kevésbé volt jó.

Jó látni, hogy a minimaltechno nem mondva csinált hősei még mindig tudnak új, friss és izgalmas dalokat írni. Detroit Matthew Dear-je két év viszonylagos hallgatás után tér vissza új nagylemezével, amit a technopartikat végigverető, késő reggel hazajáró generációnak dedikál.

Nem titok, hogy Andrew Weatherall irgalmatlan nagy rockfanatikus, de azért mégis csak meglepő, hogy az imádatába képes volt még bevonni a Richard „Radioactive Man” Tenniswooddal alkotott Two Lone Swordsmen projektjét is.

A magamfajta zenei turkászokon kívül valószínűleg nem sok embernek mond bármit is DJ Disse neve, hiszen a harmincas éveinek végét taposó dán producer diszkográfiája meglehetősen szegényes.

Akármennyire is a kedvenc kiadóm a Ninja Tune, a Hexstatic-ért különösebben soha nem rajongtam. Természetesen a VJ-zés terén nyújtott dolgaikat mindig elismertem, de maguk a zenéik a hallójárataimat soha nem tudták feltűnően hosszabb intervallumig rabul ejteni. Sajnos ezen a When Robots Go Bad! sem tud változtatni, de ez még nem jelenti azt, hogy a srácok legújabb albuma nem felelne meg a várakozásoknak.

Időhiány miatt csak most értekezünk a júniusi megjelenések zöméről. Először többek közt most egy összefoglalót olvashattok három lemezről az alábbiakban: Wiley, Amiina és egy válogatás Ibizáról.

A Western Dream világsikere után végre itt a francia DJ / producer legújabb albuma Soundz Of Freedom címmel!

Joggal várhattunk sokat Krafty Kuts legújabb mixlemezétől, elvégre a legutóbbi Breakspollon három díjat is bezsebelt, és már legalább három éve nem hallottunk tőle semmi hivatalos dj szettet.