Zee aka Jaffa Surfa interjú

2010. február 28. vasárnap, 21:12

zee Zee aka Jaffa Surfa már lurkóként gitárt nyúzott Shadows dalokat prezentálva a helyi művházban, pár évre rá a magnókazetták gurujávál vált, mára pedig Magyarország egyik legkedveltebb lemezlovasává avanzsálódott, aki köztudatba hozta a „presszó-hauz" fogalmát, és megingathatatlanul kitart a fekete lemezek iránt érzett szerelme mellett. Nem mellesleg - állítólag - piszkosul jól főz, úgyhogy erősen elgondolkodtunk egy többfordulós DJ-Vacsoracsata megvalósításán... Gitár, audiókazik, bakelit és fakanál: Zee in da house!

Budapesttől több száz kilométerre kezdted el pörgetni a bűvös fekete lemezeket, mára pedig a legkedveltebb fővárosi partik mellett az ország számos pontjára hívnak zenélni. Hogy is kezdődött az egész?

Szép hosszú út ez, nem egyik pillanatról a másikra történt... Több mint tíz éve nyúzom a lemezjátszókat. Anno '98-99 környékén sokat jártunk fel a mi öregünkhöz, Horváth Gáborhoz (alias Lucio Grassi) akinek nagyon jó lemezgyűjteménye és zenei ízlése volt. Régi house, techno és deep cuccokat hallgattunk, kazettáztunk, bulikba jártunk. Mondhatom azt, hogy az első komoly inspirációk a lemezekkel és a dj-zéssel nála értek.

Egyszer az egyik havernál kíváncsiságból beültem a lemezjátszók mögé és fura módon egyből ment a mixelés pedig nem „tanított" senki. Eltelt pár hónap és azon kaptam magam, hogy lemezeket veszek, és mindig azt várom, hogy mikor mixelhetek egy jót. Aztán jöttek az első privát bulik a haverokkal az autósmozinál, nyaralókban, elhagyatott raktárházakban és klubok kistermeiben. Rá egy évre összehaverkodtunk Doxával és szépen elindult az Audiodelight lavina.

Vidéki lemezlovasként biztosan nagyobb rálátásod van a vidék kontra fővárosi klubhelyzetre...

Mindegyiknek megvannak a maga jó, és rossz oldalai. Én mindkettőt szeretem, ha jó a hang, a hely és a közönség!

A lemezzsonglőrködés mellett a zeneírásba is belefogtál. Régóta kísérletezel a saját zenék komponálásával?

Mivel kiskorom óta a zene a legfőbb hobbim és úgymond lételemem: nem új keletű a muzsikálás. A kazettásmagnó mellett gitáron, dobon és billentyűs hangszereken is játszogatok és mindig is érdekelt a zenék struktúrája, a háttérmunka.

Hét éves koromban kaptam egy lepukkant fél dobszerkót, azt püföltem a tanyánk padlásán. Legtöbbször fejből doboltam, mivel nem volt áram a magnós kísérethez. Van valahol egy videókazetta, melyen a nyolcadikos szülői gálán az unokaöcsémmel fellépünk két Shadows számot előadva - én gitárral, ő billentyűkön kísérve - nem engedtek be minket előtte próbálni és a művházi erősítőt kellett használjuk, ami végig recsegett. Gondolhatod, hogy izzadtam. Enyhén förtelmesen sikerült a performansz, de megcsináltuk. Azt hiszem akkor tettem le a „live" pengetéseimről, azóta csak steril stúdiókörülmények között vagyok hajlandó gitárt ragadni.

Ebben az időszakban az öcskösnek volt egy szekvenszeres szintetizátora, azzal csinálgattam meg poénból olyan zenéket, mint például BBE Seven Days and One Week, Robert Miles Children stb., és hát eléggé viccesen szólalt meg az egész, de 16 sávban lehetett vele rögzíteni külön a dobokat, basszust és a dallamokat, és ez nekem nagyon tetszett. De itt meg is állt a dolog egy időre.

A komolyabb elmerülés 2006-ban indult, amikor megvettem a gépemet, valamint pár eszközt és megpróbáltam valami zenét csiholni. Azóta is próbálgatom.

Ezek szerint jelenleg a házi stúdiódban töltöd az időd nagy részét?

Gyakorlatilag igen. A lehető leglehetetlenebb időkben tud elkapni az ihlet, és ilyenkor órákig pörgök egy két loop-on vagy hangon.

A titkos bunkerben kik és mik a nélkülözhetetlen „munkatársaid"?

A titkos fegyvert nem árulom el, a többi meg egy Virus Synth, egy Roland 303 Groovebox, a lemezparkom, néhány effektgép, és persze a basszgitárom, amihez most vettem egy vaskos Peavey kombót - így sikerült felfrissítenünk a szerelmünket. :)

zee1

Neveddel egybeforrt és tőled vált ismertté a „presszó-house" fogalma. Milyen definíciót adnál egy nyitott, ám laikus hallgatónak?

A presszó hauz kifejezés egy cimborámtól származik, vele kezdtük el mondogatni ezt kifejezést. Valójában ez csak egy alstílus azok a zenék közül, amelyeket szeretek és alkalomadtán játszom is. Minden zenének megvan a maga helye és ideje. Nekem a presszó hauz azt a kifinomult, tiszta deep, jazzy, click house hangzást jelenti, amit mondjuk egy presszóban a kávé és a zserbószelet mellé szívesen hallgat az ember.

Mennyire sikerül úgy megszólaltatnod a fejedben lévő hangokat, ahogy azt hallani akarod, célod ez?

Nehéz, de nem is feltétlenül fontos. Van, hogy álmomban is a dobgépet tekergetem, és akkor olyan egyszerűnek tűnik. Legtöbbször nem is úgy ülök le, hogy akkor most egy konkrét dolgot fogok csinálni, hanem ahogy jön. Van úgy, hogy tetszik egy szintihang, egy chord, vagy akár egy kick, és már jó is alapnak. Elkezdek egy dobprogramot, feljátszogatok egy két hangot, próbálgatom az effekteket, és a többi meg jön. Vagy nem.

Ebből kifolyólag rengeteg félkész loopom van, ami majd valamikor jó lesz valamire. Sokféle dologgal kísérletezgetek, a tört ütemektől kezdve a klasszikus értelemben vett house-on át, a techesebb dolgokig. Majd egyszer összeérik egy album is, de az azért még odébb van.

Megjelenések terén hogy áll a folyamat?

December elején jött ki a lemezem a berlini Off Recordsnál Feel it címmel a francia house-mester Phil Weeks remixével. A visszhangok nagyon jók: olyan nagy nevek pörgetik, mint DJ Sneak, Agnés, Doc Martin, Audiofly, Robert Dietz, Federico Molinari, Fred Everything, D'Julz, Alex Picone, vagy Gel Abril. Egy hétig Beatport Top 100-ban volt, és a bakelit is elég jól fogy.

Február 8-án került a boltokba a Disko Z EP a Bosconi-nál vinylen (digitál márciusban lesz) a The Revenge remixével. Megjelenés óta a lemez a két legnagyobb nemzetközi online shopnál bestseller toplistás, hamarosan pedig újra kell nyomni egy második szériát belőle.

Május körül egy most induló új olasz kiadónál jön ki új cuccom, olyan producerek mellett, mint Rio Padice, Matt Tolfrey, vagy Markus Fix. Nyáron pedig a várva várt All Inn-es vinyl érkezik. Valamint alakul egy japán kiadóval való munka is, de arra még nincs szerződés.

A Bosconi labelről tudjuk, hogy olyan művészek tartoznak istállójába, mint Alex Picone, Bruno Pronsato, Phil Weeks, Minimono, 100Hz, vagy Ilario Alicante. Milyen érzés egy ilyen illusztris csapat tagja lenni? Vannak folyamatos kontaktok?

Nagyon jó érzés, már csak azért is mert a Bosconi az egyik kedvenc kiadóm. Így is kerültem velük kapcsolatba, játszottam a lemezeiket. Nagyon tetszik a hozzáállásuk a dolgokhoz, és a kiadó menedzserével, Fabio-val is rendszeresen tartjuk a kontaktot. Tervben van idén még legalább egy megjelenés náluk, és ha minden igaz, tavasszal megyek ki Olaszországba zenélni egy Bosconi-bulira.

Milyen stílusú darabok felé kacsintgatsz mostanában, és kik azok a művészek, akik munkáira mindig figyelmet szentelsz?

Huhh jó a kérdés... Stílusilag szerteágazó, sokféle zenét veszek és játszom is, attól függ hol, mikor és kikkel zenélek. Egyik aktuális kedvenc producerem a stuttgarti Daniel Plessow aka Motor City Drum Ensemble. Zseniális a csóka, eszméletlen jól szólnak a zenéi.

Kedvelem a holland nudisco, detroit sound fellegvárának számító Rush Hour kiadó dolgait. Az angoloktól Jimpster, Freerange, Delusions of Grandeur, Instuments of Rapture, a Third Ear Records, Inland Knights, és Atjazz témáit. Németektől a Laid, Dial brigádot, a „Mannheim Sound" (8bit, Oslo, Cécille) némely darabját. A berlini kedvenc Sound Stream és Ricardo bá', az amerikai nagy öregek Moodymann, Carl Craig, Jay Tripwire, Chez Damier, Mike Huckaby, Kerri Chandler, DJ Sneak, Delano Smith, Theo Parrish régi és új cuccait. Az újvonalas holland techhouse-ból Lauhaus, 2000&One, Huner; a románok néhány kiemelkedőbb darabját, svájcból Agnés, Sthlm, Drumpoet - és még hosszan sorolhatnám...

Emellett Metro Area, klasszikus hetvenes évek végi disco és funk, jazz, oldschool instrumentál hip&trip (Large Pro, J Dilla, DJ Krush), nyers detroit dub & techno, klasszik chicago és minimal house. Ja és itthoniak közül egyik régi nagy-nagy kedvencem: Marcel.

Köztudott rólad, hogy nagy bakelit-rajongó vagy. Még mindig csak fekete lemezeket pörgetsz?

Igen! Nálam ez az alap, mert egyszerűen a vinylt szeretem. Szerintem ez a legjobb hanghordozó, minden hátrányával együtt is. Nem is merült fel bennem soha, hogy áttérnék cd-re vagy laptopra. Persze azért játszom egy-két cd-t én is, de csak amit muszáj - promók, saját és egyéb kiadatlan cuccokat.

Érdekes tendencia, hogy például itthon az utóbbi egy évben a régi nagy cédések közül páran újra visszanyergeltek a bakelithez. Ráadásul pont azok, akik a legbőszebben nyilatkozták a 12" halálát, és a cd, vagy digitál djzés jövőjét. Világszerte a lemezeladások a stagnálás után újra kimozdultak felfelé, a gyárak alig győzik a megrendeléseket teljesíteni!

Ha a világsztár dj-k is jó példát mutatnának, és nem laptop szettekkel erőlködnének, sokkal jobb lenne a helyzet. Szerintem ennek a fene nagy digitális dj-zésnek és az orrba-szájba letöltés-megosztás dolognak több a hátránya, mint előnye - de majd ez idővel úgyis még jobban be fog bizonyosodni. Remélem, hogy hosszú távon tisztuláshoz vezet ez az úgynevezett „zeneiparban".

Én szeretem a djzés mechanizmusát, a szelektálást és a rögtönzést. Rengeteg időt töltök zenék válogatásával és kutatásával a neten, honi és külföldi lemezboltokban, gyűjtőknél, néha még bolhapiacon is. Ez gyakorlatilag egy függőség, ami jobb mint bármilyen drog! Minden héten veszek legalább egy-két lemezt, az újakat és régi ritkaságokat is. Volt párszor olyan, hogy egy 1995-ös zenénél jött oda a buliban két-három ember is megkérdezni, hogy „húú mi ez a zene, nagyon komoly, ilyet még nem hallottam!!?"

Mostanság újra „divat" lett régi house/techno lemezeket játszani és beszerezni, de emlékszem, amikor 5-6 éve kaptam a cinket néhány kollégától: „Te ilyen régi zenéket is játszol még? Én csak új promókat tolok!" Na pont ők azok akikről fentebb beszéltem! :)

Nálam vagy jó egy zene, vagy rossz. A dátum mellékes.

zee2

Melyek azok a bulik, amikre máig a legbüszkébb vagy?

Ha így hirtelen kéne mondjak párat, akkor sorszám nélkül:

- 2000. augusztus, első Budapest Parádé. Az odafelé vezető utunk egy külön egészestés történet... 19 évesen egy több ezer fős tomboló tömegnek, az egyik legkomolyabb hangtechnikán zenélni, na az súlyos volt!

- 2000. szeptember, az a bizonyos 150 fős, jelmezes házibuli @ Juhépuszta (no comment...)

- 2001. augusztus, Erdős buli a Balkan Beat Brothers-szel @ Magony Tanya. Éjfélkor a warm up alatt én ilyen röfögést még nem láttam!

- 2002-2003 Roxy aranykora. Átlag 4 órás szettekkel, majd minden hétvégén...

- 2003. március, Kecel Korona - 3,5órás back2back Marcus James-szel.

- 2005. július, Strictly! Yacht-os szett.

- 2007. október, Eddie Richards-szal Kölnben.

És a Debut bulik. Szinte az összes.

És a legijesztőbb party-sztorid?

Inkább egy vicceset mondanék. 2005 telén volt, amikor Doxával és két barátunkkal Kecelre mentünk egy echte közép piros ezerkettes zsigulival. Az még hagyján, hogy odafelé elütöttünk egy út közepén ücsörgő hóbaglyot, és a környékbeli mélyépítésű vályogházakat kapcsolatba hoztuk a deep house-szal; de azokat a tekinteteket kellett volna látni a bejáratnál amint befaroltunk a Korona elé a VIP parkolóba az ezerkettessel, és kipakoltuk az óriás lemezes táskákat. Megjöttek a dj-k! :)

Ez valóban LOL. Beleillene a Soundhead Fórum egyik legnépszerűbb topikjába, ami „Hol raktad szét a házat legutóbb" névvel pörög. Te mit írnál be most aktuálisan ebbe topikba?

Amit kiemelnék az elmúlt pár hónapból, az a karácsonyi tradicionális Class-X-Mas bulink. Közel öt órát zenéltem, csak a kedvenc régi zenék, a régi brigád, extra hangcucc, eszeveszett hangulat... Én sem bírtam ki ugrálás nélkül a pultban! Reggel fél nyolckor még az utolsó trekknél is vastaps volt, nem volt szívem hazazavarni őket.

Mivel foglalatoskodsz legszívesebben, ha éppen nem a DJ-pultban tolod? Úgy tudom messze híres szakács-művész is vagy?

Igen, szeretek főzni. Nagyon hasonlít magához a zenekészítéshez. Egy kicsi ebből, egy kicsi abból, a megfelelő arányban és minőségben a kellő odaadással. Idén egy mini konyhakertet is tervezek a friss fűszereknek. Valójában a főzésre szánt időm nagyban függ az aktuális kedvemtől, hogy most épp két órát szánok egy komolyabb menüre, vagy csak tizenöt percet egy gyors salátára. Ha meg nem a főzés, akkor kutya, olvasás és zenevadászat.

Egyszer összehozunk egy DJ-Vacsoracsatát. Fejedben van, hogy ott mivel állnál elő?

Hozzuk össze és meglátjátok! :)

Na és mivel öblítenénk?

Szekszárd borkultúr In da house: