728x90 banner Ultra

knobs live facebook

INTERJÚK

“Rá kellett jönnünk, hogy ebben a szakmában nem lehet megállni" - Chi Recordings X/FlashBack interjú

polodesigncoverTíz éves évfordulóját ünnepli hazánk egyik legmeghatározóbb e-zenei kiadója, a Chi Recordings. A 2000-ben alakult label nevének eredete, a Chi, "egy ősi koncepció az energiák áramlásáról, amely betölti és irányítja az életet és annak minden formáját - melyben számukra a zene egyenlő a Chi hangokban való megnyilvánulásával".

Az elmúlt tíz évbe fektetett energiákról, a hazai kiadók működéséről, valamint a különleges jubileum kapcsán a Chi két atyjával, Fine Cut Bodies-szal és AMB-vel tárgyaltuk ki az elröppent évtizedet.

 

Tíz év egy hazai, elektronikus zenében tevékenykedő kiadó számára nagy idő. Az ezredfordulón az elsők között voltatok, akik felvállalták a magyarországi művészek határainkon túli megmérettetését. Mennyiben sikerült a kezdetben meghatározott misszió küldetése?

AMB: Mindenképpen eredményesnek érzem az elmúlt 10 évet, számos magyar művész nevét sikerült nemzetközi szinten ismertté és elismertté tennünk, emellett azt hiszem, a világ minden tájáról kaptunk demókat. Kiadványainkon döntően magyar artisták szerepelnek, de volt aki Norvégiából, Angliából, New Yorkból, vagy Kaliforniából vett részt projektekben, lemezeken.

 

Rögös úton haladtatok, vagy a kiadó elmúlt tíz éve szinte megállíthatatlanul folyt a saját medrében?

FCB: Természetesen, teljesen ismeretlen vizekre eveztünk, mikor a kiadósdiba fogtunk, szóval zökkenőmentesnek nem nevezném az első éveket. Szerencsére a zenészbrigád (Naga, AMB és Kevin - szerk.) mellett voltak kevésbé elszállt arcok is a csapatban Lukács Ricsi, Szabó 'Lui' Zoltán és Danny Barnes személyében akik mindig szembesítettek minket azzal, hogy jó-jó, hogy mi művészkedünk, de valahogy el is kell adnunk a produktumainkat, és ez sok befektetett „irodai" munkával jár. Bele kellett tanulnunk, hogy is működik a nemzetközi lemezipar, PR cégek, mastering stúdiók, disztribútorok, egyebek. Rá kellett jönnünk, hogy ezek a dolgok egy londoni fiatalnak a kisujjában vannak és „underground" vagy sem, nem lehet kikerülni, ha szeretnénk eljuttatni a zenéket a hallgatókhoz.

AMB: Vicces volt, nagyjából mire beletanultunk, hogyan működik a bakelit-kiadás, az már az utolsókat rúgta, és rá kellett jönnünk, hogy ebben a szakmában nem lehet megállni, a zeneipar állandó változásban van.

 

Mik a legkomolyabb buktatók egy hazai kiadó életében, amik miatt hátránnyal indulunk a nemzetközi porondon, vagy újra és újra visszaesünk a magyar valóságba?

AMB: Nem feltétlenül indulunk hátránnyal, én azt mondanám, óvakodni kell a rövidtávra való tervezéstől, valamint kellő elhivatottság és mondjuk angoltudás kell. Ahhoz, hogy az ember aktív szereplője lehessen a zeneiparnak fontos megérteni, hogy manapság az "1-2 évvel ezelőtt" könnyen régmúltnak számít.

FCB: Én sem gondolom, hogy valami fundamentális probléma lenne a magyar zenészekkel és kiadókkal. Egyrészt még ha szubkultúráról is beszélünk, először természetesen meg kell/kellett tanulnunk mozogni a nemzetközi közegben, felvenni annak ritmusát, és nem Magyarországra, hanem a „long tail" miatt a világra tekinteni. Másrészt pedig sokszor alulbecsüljük a hazai és túlbecsüljük a külföldi sikereket. Nálunk nagy sztárként hypeolják „DJ Senki"-t aki már 2 számot is megjelentetett egy közepesen unalmas kiadónál, viszont kb semmibe veszi a hazai szcéna azokat a magyar arcokat, akik ennél már jóval többet elértek nemzetközi szinten. Persze ebben van egyfajta hibás öncenzúra is, hisz nálunk nagyon elválik az under/over világ (bár ez csökkenőben), így sokszor nincs meg a valódi teljesítmények mögött sem a PR. Ez tőlünk nyugatabbra még a rétegkultúrákban is sokkal tudatosabban fel van építve, nem szégyenlik az artisták, megvan az önbizalmuk, ismerik a gépezetet.

 

Mennyiben változott a Chi felállása a kezdeti szerveződéshez képest?

FCB: A kiadót 10 éve Naga, AMB és Lui (Szabó Zoltán) alapította a londoni Danny Barnes hathatós közreműködésével. Mi (Lukács Ricsi és Hausel Péter barátaimmal) csak 3-4 hónappal az indulás után kerültünk képbe. Azóta Hau New Yorkba költözött, Naga pedig a lemezkiadás felől inkább a dj-zés felé orientálódott, megalapították a Hairy-t. Így maradtunk négyen, AMB, Lui, Ricsi, nameg én, akik próbáljuk a Chi körüli ügyeket vinni.

 

Cinetrip_Workshop_in_Tokaj

 

Hogyan szelektáltok beérkezett zenék és produceri ambícióra törekvő, lelkes zenekészítők között?

FCB: Rengeteg zenét hallgatok Soundcloudon mostanában, ha valakinek megtetszik egy zenéje, akkor megkeresem, hogy "ugyanmárnemakarjaemiszívesen". Persze demokat is szépszámban kapunk, amik közül, ha valami megfog és nem is lóg ki teljesen a kiadó amúgy sem szűk repertoárjából, akkor rárepülünk. Természetesen vannak olyan zenék is amit felajánlottak nekünk, nagyon tetszett, de mivel úgy éreztük, hogy jobban jár a szerző egy kifejezetten az ő „célcsoport"-jának publikáló kiadóval, fájó szívvel de visszautasítottuk.

AMB: Kicsit fura dolog ez, nekem olykor nehéz lépést tartanom azzal a hatalmas mennyiségű zenével, ami akár csak a Soundcloud-on található.  Az ember ma gyakran van mozgásban, mikor információt fogyaszt, amire teljesen jók az okostelefonok, meg tablet-ek, de részemről nem érzem még kiforrottnak a mobil zene-felfedezést, és kicsit mindig körülményesnek érzem, hogy ha van pár percem belehallgatni valamibe, akkor mire előkeresem a fejhallgatómat és kibogozom a kábelt, már mennem is kell.

 

És a legnagyobb meglepetés?

FCB: Előre sosem gondoltuk, de AMB „Romeo"-ja (az angol BreakSpoll-on az adott év második legjobb trekkjének választották), az én „Huncut Hacuka"-m (a Simian Mobil Disco válogatta be a Fabric mixére), vagy Ooah remixe a „Beaver Blink"-ből szintén nagy glitchHop-dubStep crossover sláger lett, pedig akkor még a Glitch Mob épphogy éledezett...

AMB: Volt 1-2 jó élmény az biztos, a san franciscói Bassnectar küldött hozzánk demot közvetlenül mielőtt szupersztár lett, vagy saját zenénket hallottuk mindenfelé a világban mindenféle formában. Eleinte még volt, hogy valaki felhívott: "Hallgatod a Tilost? Épp a te zenédet játszák!", vagy pl. csak néztem, mikor a National Geographic-en egyik ismeretterjesztő film reklámjaként hallottam viszont egyik számomat. Aztán rájöttünk, hogy ez is része a dolognak, és hogy ezek alapvetően szükségesek.

 

Demo_From_SA_picnik

 

Nyílván nap, mint nap kapcsolatban vagytok a nemzetközi színtér számos művészével és meghatározó labeljével. Milyen a magyar művészek és produkciók visszhangja a ti környezetetekben?

AMB: Szerintem jó, bár hogy őszinte legyek, már 5 évvel ezelőtt se volt különösebben hír értéke annak, hogy ki honnan csatlakozik az éppen aktuális levlistához, szcénához, közösségi site-ra, vagy chat programra.

FCB: Az az igazság, hogy nem úgy tűnik számomra, hogy bárkit is érdekelne a szerző nemzetisége. Ezzel a magyar-külföld szembeállítással csak félrevezetjük magunkat, hisz azt próbáljuk elfedni, hogy igazából csak a produktum és a management számít. Természetesen csoportban erőteljesebb PR-t lehet elérni, de ilyenkor nem egy nemzetiségről, hanem konkrét kis létszámú csoport munkájáról érdemes beszélni. A West London brokenBeat, a fidget, az EdBanger, a kaliforniai glitch-hop, vagy a norvég nudisco... mind kis közösségekből indult, akik egymást erősítve kialakítoták a saját hangjukat. Egyébként például egy amerikainak Magyarország az EU része, egyáltalán nem úgy tekintenek ránk, mint valami periférikus országra.

 

Van kézzelfogható és egyértelműen beazonosítható különbség a hazai és nemzetközi színvonala között?

FCB: Zeneileg alapvetően nincs, már ha nem vesszük figyelembe, hogy az ország mérete miatt mindenki mindenkit ismer, nehezebben alakulnak ki azok a produceri gócpontok, amik saját hangzásvilágot tudnának felépíteni. A zenék minőségében nem hiszem, hogy bármi különbség lenne, arányaiban szerintem kint is ugyanannyi az iparosmunka mint itthon. Talán az önmanagementtel, a jogi/üzleti közeg ismeretével állunk cudarabbul.

AMB: Igen, bár mintha itthon is a fiatalabb korosztály alapból jobban venné a lapot a mai kor elvárásaival kapcsolatban. Számukra inkább evidens a Twitter, Facebook, Soundcloud, stb jelenlét.

 

Melyik ország művészeit és produktumait követitek kiemelt figyelemmel?

FCB: Nem tudom, hogy melyik országban készült egy-egy zene amit megveszek... sőt néha amit amerikainak hiszek, az angol, vagy fordítva, de nincs túl sok jelentősége.

AMB: Én is ritkán nézem, hogy melyik track földrajzilag honnan származik.

 

Poster_dublocal

 

Saját berkeken belül kikre vagytok a legbüszkébbek, ha az elmúlt tíz évet vesszük?

AMB: Mindig közös egyetértéssel válogatjuk össze a track-eket a kiadványokra, így szerintem elmondhatjuk, hogy minden kiadványunkat egyaránt kedveljük. Talán a legjobbak azok az elismerések, amiket kevésbé ismert művészek kapnak valami nagymenő vagy befutott producertől. Pl. egyszer Los Angelesben lelkendezett egy DJ a Cooler zenékről, és kérdezte, mikor lesz megint pl. Cord kiadvány.

 

Sikerült megmaradni stílusfüggetlen kiadóként, vagy időközben tendáltak valamelyik irányban a megjelent darabok?

FCB: Mindig van valami eltolódás valamerre, de próbálunk azért egyensúlyozni. Sokszor ez csak azon múlik, hogy milyen zenéket kapunk, de általában ránk hárul a feladat, hogy nyaggassuk a szerzőket, hogy csináljanak valami más műfajú cuccot is nekünk, hogy örüljünk.

 

Fontos számotokra az iránymutatás, „népnevelés", hallgatói-befogadói formálás? Milyennek tartjátok a magyar befogadói oldalt?

FCB: Kicsit fellengzősen hangzik a „közönség nevelése", de ha belegondolunk, igazából csak arról van szó, hogy megpróbáljuk tágítani azokat a kereteket, amik közé a jövőben mi magunk kiadóként, DJ-ként, vagy zenészként be leszünk szorítva. Ha nem használjuk ki azt a lehetőséget, hogy a hallgatók figyelemmel vannak irántunk és csak az aktuális ízlést elégítjük ki, akkor rövidtávon még figyelnek, aztán szép lassan továbbálnak. Ennek a figyelemnek a szinten tartása kemény és nehéz munka és sokat kell egyensúlyozni, hogy ne is essen át az ember a ló túloldalára.

AMB: Bizony.

 

Magyarország ugye nem egyenlő a fővárossal, habár az általatok preferált hangzásokat leginkább egy kozmopolita réteg kultiválja. Van keletje a zenéknek vidéken is?

FCB: Amit mi csinálunk, az eléggé a „long tail"-re épül, így abban reménykedünk, hogy mindenhol van pár ember aki kíváncsi a munkásságunkra. A partyba járó generáció ízlésére természetesen óriási hatással vannak a helyi promóterek akik normálisan saját üzleti preferencia alapján szervezik a bulijaikat, de mi elsősorban zeneszerzőként és kiadóként tekintünk erre. Így viszont az látszik, hogy akiket érdekel, azok az interneten keresztül el tudják érni a kiadványainkat.

AMB: Igen, ugyanakkor nem egy nyugisabb, kevésbé partis kiadványunk van, vagy ott van pl a "Cup of Chi" sorozat, ahol 3 számból mindig egy lendületesebb, egy lazább, és egy chill vagy kisérletibb.

 

Mit gondoltok, miért érezhető ekkora kontraszt a fővárosi és a vidéki e-zenei befogadók között?

FCB: Én ezt nem érzékelem igazából. Ha az a kérdés, hogy játszok-e ugyanannyit vidéken, mint Budapesten, akkor arra a válasz az, hogy nem, de ennek elég egyszerű oka van. Minket nem a fősodor érdekel, a zenéink nem feltétlenül simulékonyak, nem törekszünk arra, hogy ne bántsa senki fülét. Emiatt a szervezők mérlegelnek, hogy befektetnek-e időt/energiát (és nem mellesleg pénzt), hogy felépítsenek egy brandet, vagy az egyszerűbb utat választják és a könnyedebb zenei világok felé nyitnak. Mindezek mellett minden tiszteletem azé a jópár vidéki promóteré, akik lelkesen és ügyesen formálják közönségük zenei ízlését!

 

Flyerschi

 

Hatások, inspirációk... Izgalmas attribútumai egy művész munkásságnak. Merre figyeltek?

FCB: Az a kreatív folyamat amit akár DJ-ként vagy zeneszerzőként folytatunk, nagyon sokat épít az impulzusokra és arra a tudásra (nem csak technikai és nem csak zenei), amit felhalmozunk az évek során. Egyrészt rengeteg különböző zenét hallgatok, de természetesen a gondolkodásomra erős hatással vannak a könyvek (ha van időm, főleg non-fiction irodalmat bújok.) is.

AMB: Engem mindig felpörget az, milyen érdekes korban élünk. Azt mondják, a "Rear View Mirror" hatás érezhető manapság, azaz döntően azt tudjuk megállapítani, honnan érkeztünk a fejlettség mai fokára, de azt, pontosan merre haladunk, vagy akár azt, hogy hol tartunk jelenleg, még nem értjük teljesen. Jó figyelni az iszonyú iramban zajló technológiai fejlődéseket, és mindig érdekes, hogy milyen hatással vannak ezek a médiára és általában a gazdaságra. Sok helyen olvasható, hogy manapság semmi sem biztos, de minden lehetséges. Nekem ez nagyon tetszik és engem nagyon inspirál.

 

Ambrus, ugye tavaly indítottad az elektronikus zene oktatására specializálódott iskoládat, az imPro School-t. Mik a hírek az iskola tájáról?

AMB: Köszi, egész jól alakulnak a dolgok, ez az iskola az egyik legjobb dolog, ami történt velem egy ideje - és kicsit hihetetlen, de még csak idén márciusban indult. Eszméletlen jó látni, milyen lelkesek a fiatalok, és megdöbbentő, milyen fejlődésre képesek. Közel 60-an fordultak meg eddig nálunk, szeptember óta nappali és esti tagozatunk is van. Közben két veszprémi gimnáziumnak dolgoztunk ki egy egyéves tematikát, itt októbertől oktatunk heti egy alkalommal. Időközben felkértek a jövő tavasszal Magyarországon először megrendezésre kerülő neves Unconvention konferencián workshop-ok kidolgozására, ami egy manchesteri eredetű, évente tartott összejövetel, mely az új zeneiparral kapcsolatos aktualitásokat, vitákat, és kezdeményezéseket igyekszik körüljárni. Novemberben kezdtünk el együtt dolgozni a Controller Books-szal, akik azt gondolom éppoly hiánypótlók, mint az imPro School: a modern zenei-technológiai-produceri szakirodalom hazai megalkotásán dolgoznak.

 

Milyen visszajelzések érkeztek az első évfolyam végzése után?

AMB: Azt gondolom, a legjobb visszajelzés az, ahogyan mindenféle hirdetés nélkül a szeptemberi szemeszterre milyen túljelentkezés lett nálunk.

 

Került már ki tehetséges növendék munkája a kiadóhoz?

AMB: Igen, volt, akinek a imPro-s  záró vizsgamunkáját adjuk ki a Chi Recordings-szon; volt, aki azóta a DubFX kiadóján jelenik meg; lettek bandázások, amik komoly filmzenei munkákhoz vezettek; és van, aki azóta ontja magából a remixeket, annyi a felkérése.



amb1

 

Mennyire marad időd a kiadó és saját munkáidra való összpontosításra?

AMB: Sajnos még úgy is, hogy az iskolában is többen dolgozunk, és a kiadóban is megoszlanak a dolgok, emellett a két tényező mellett nem marad sok idő a zenélésre. Egy ideje azon dolgozom, hogy az imPro-t kicsit önműködőbbé tegyem, ezzel felszabadítva időt a zenére. Addig is maradnak az átdolgozott hétvégék :)

 

Lesz esélyük az imPro kötelékéből tudást szerezniük azoknak, akik az idei képzésről lemaradtak?

AMB: Igen, jövő márciusban indul a következő szemeszter, arra már el is indultak a jelentkezések és az interjúk.

 

amb2

 

Kevin, a Tiloson futó Ablak-a-dubra show mellett, az MR2 Kvark Depó rádióműsor is hozzád köthető. A hírek szerint jövő évtől komoly változásoknak néz elébe a Petőfi Rádió. Megmarad a műsor?

FCB: Hát erről egyelőre én sem tudok többet mint amit a neten olvastam.

 

Mit gondolsz, az új médiaszabályozás nyomán kialakítandó irányítási, gazdálkodási keretek között mi marad meg az elmúlt négy évben megújított, a közrádiót piacvezetővé tevő műsorrendből? Valóban nem töltött be közszolgálati funkciót az MR2?

FCB: Azon el lehet vitázni, hogy a műsorstruktúra elég közszolgálati volt-e, és hogy a zene kultúra-e. Én a popzenét is erősen ízlésformáló hatásnak tartom, így természetesen kiállnék a rádió irányvonala mellett. Az tény, hogy a pénztelenség miatt a műsorstruktúra nem tudott kiteljesedni, viszont nekünk nem kell feltalálni a spanyolviaszt, egyszerűbb lenne lemásolni az angol mintát, akik profi módon felépítették világraszóló popkultúrájukat. Hogy mi lesz az irány a következő években azt nem tudom, mindenesetre én nagyon örülnék, ha az MR2 nagyobb teret kapna ahhoz, hogy az ebben az interjúban is többször felmerülő magyar hiányosságok szempontjából is végezzen „ismeretterjesztést", hisz a popkulúra felvirágoztatása az országnak is hasznos.

 

Pic_PR_FCB_01_picnik

 

Valamiért régóta pihentetitek a Chi estek és rendezvények szervezését. Tudatos téli álom?

FCB: Igazából ugye az Ablak-A-Dubra estek voltak a Chi estek, de mivel én nem szerettem volna már buliszervezéssel foglalkozni, Naga pedig lemezkiadással, ezért azokat már a Hairy szervezi, mi pedig jobban tudunk koncentrálni a zenélésre, és a kiadványainkra.

AMB: Valójában ez a mostani december 18-as buli egy egyszeri ünneplés - csupán nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy 10 évesek lettünk. Viszont a buliszervezés rengeteg munkával jár, ami értékes időt és energiát venne el a kiadó fő profiljából.

 

A tizedik születésnap alkalmából viszont együtt lesz a kiadó apraja, s nagyja. Mire készültök?

AMB: Igyekszünk majd kicsit elmosni a múlt, jelen, és jövő határait, így mindegyik komponensből lesz majd bőven. Sok ősrégi bulinkról vannak felvételeink, képeink - ezek, és Special Ghost-ok is megjelennek majd.

 

Hoz magával különleges megjelenéseket a jubileum?

FCB: Igen, készülünk egy válogatáslemezzel, ami csakúgy mint  a december 18-i buli X/FlashBack névre fog hallgatni. Ez merít a régebbi Chi kiadványokból is, de jó pár frissen szignált trekk is lesz rajta, a megjelenését pedig január végére tervezzük.

 

 

polodesignflashback

 

Hallgasd meg a 10 éves Chi Recordings Soundhead-nek készített mixét!

 

AMB - Soundhead X/Flashback mix tracklist

Caribou - Jamelia (DJ Koze's Alarmclock remix) City Slang (Cooperative)
The XX - VCR (Four Tet remix) Young Turks
Matias Aguayo - Rollerskate (Sanfuentes & Thunders version) Kompakt
Evil Hinko - Ratzefummel (Motorcitysoul remix) Tronic Soundz
Superpitcher - Rabbits In A Hurry Kompakt
Ron Flatter - Petibelle (Rodriguez Jr. remix) Gastspiel Records
Worthy - Mizzle (Tom Flynn remix) Electro Superstar
Ronan Portela - Amsterdamn Foundsound Records
Nelski - Body Pop (Jesse Rose remix) Dance 2 Dance Music
The Martin Brothers - Duckface Dirtybird
Ida Engberg - Disco Volante (Sebastian Leger remix) Pickadoll
Oliver Klein, Martin Eyerer - Babylon Kling Klong
Popof - Vabern Absolut Freak Records

Letöltés


 

Web:

http://www.chi-recordings.com/

 

Interjú: Hering Andris (Object)

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyezned kell a JavaScript használatát.

Fotó: Chi Recordings Press

Legfrissebbek a címlapról

Négynegyedek és slágerdallamok a Syma Csarnokban

Négynegyedek és slágerdallamok a Syma Csarnokban

Elkészült a most először jelentkező, budapesti 'Electronic Icons' buli pontos időbeosztása.  
Dope D.O.D. és a Csótány

Dope D.O.D. és a Csótány

Áprilisban dobták ki új nagylemezüket a holland hardcore hip-hop koronázatlan királyai, a Dope D.O.D. trió. A "What Happened" után, az egész hip-hop és "bass" szcéna rájuk fókuszált, vajon az új album is tud szólni akkorát?
Loading Zone - az új hangzás képviselői

Loading Zone - az új hangzás képviselői

Új elektronikus zenei irányzat veti meg lábát a budapesti éjszakában. Zenei fúziók sora útán egy izgalmas, technodelic névre keresztelt hangzásvilág csalogatja az újdonságokra nyitott közönséget.
Zenélő természet

Zenélő természet

Irányult pár kísérlet az elmúlt időkben, a faanyagú hanghordozók megszólaltatására. Szerinted miként meséli el évgyűrűin keresztül egy fa a történetét, illetve hogyan szól egy Radiohead track falemezre vágva?
Az elektronikus zene története II. – Az 1970-es évek

Az elektronikus zene története II. – Az 1970-es évek

Többrészes cikksorozatunkon keresztül mutatjuk be kulturális, szociológiai és technológiai kontextusba helyezve az elektronikus tánczene történelmét.
Nile Rodgers írta az IMS himnuszt

Nile Rodgers írta az IMS himnuszt

Miután kooperált a Daft Punkos srácokkal, Neil Rogers úgy döntött, hogy mi sem lenne jobb belépő az elektronikus zenei színtérre, mint megírni az International Music Summit idei himnuszát.

hozzászólások

Kiegészítő információk