Fine Cut Bodies Interjú

2008. november 29. szombat, 15:25

Kevin nem az a lebzselõs fajta: a Fine Cut Bodies nevével minden „jófajta” hazai rendezvényen találkozhattok – legyen az klubest vagy fesztivál, itthon és határainkon túl. Zenét ír a Ben Mono-val és Habersham-mel, remixeket forral Jason Sparks-nak, rádió show-t vezet, zenészekkel szövetkezik, és folyton utazik. Szûkös idõbeosztása mellett viszont sikerült megcsípnünk õt, így álljon itt vele készített interjúnk: melyben sikerekrõl, zenekészítésrõl, stílusokról, a hazai szcénáról, és Doing-ról is szó esik majd.

- Elsõ körben engedd meg, hogy a Soundhead.hu szerkesztõsége és olvasói nevében hadd gratuláljunk a közelmúltban elért sikeredhez, amely a FabricLive 41, Simian Mobile Disco mixéhez köthetõ. Hogy került fel a ’Huncut Hacuka’ címû felvételed a neves Fabric sorozatra?

Köszi. Számomra is meglepõ volt, milyen sok ember örül velem együtt ennek a hírnek. Sokan szeretik ezt a sorozatot, a Simian Mobile Disco meg egyébként is elég kurrens zenészduó mostanában, szóval én is örültem.

- Volt valamilyen személyes kapcsolatod is a Simian srácokkal?

Tavaly játszott az egyik James a Citadellán, és pont hallotta ezt a számot, kérdezte „miez?”, aztán májusban meg a Fabricosok jelentkeztek a Chi-nél, hogy licenszelni szeretnék. Valahogy így kezdõdött a munkakapcsolatunk.

- Szakmai körökben külföldön is sokan ismerik a neved és a zenéd. Szerinted melyik darab hozta meg az igazi áttörést?

Azt gondolom az „igazi áttörés” még várat magára. Egyébként is a nehezebb utat próbálom járni, amikor nem annyira koncentráltan csinálok egy adott dolgot a zenén belül, hanem sok különbözõ mûfajú trekket írok, épp milyen kedvem van. Üzletileg sokkal hatásosabb, ha rááll az ember egy zenei vonalra és a nevét (brand-jét) arra a témára húzza rá, azt hype-olja fel; hisz a hallgatók, zenevásárlók nagy része szûkebb zenei érdeklõdésû, egy-egy mûfajon ritkán lép túl. Nem biztos, hogy helyes döntés, de én inkább a mûvészi szabadság oldaláról közelítem meg ezt a dolgot, és nem szeretném, ha a Fine Cut Bodies brand skatulyába tudna zárni. Jelenleg azt csinálom, amit szeretnék; és az FCB-t nem igazából egy aliasként használom, hanem a zenei munkásságom brandjeként, ami az én zenei gondolataimat közli a hallgatóval. Szerencsére valamennyire úgy is ismernek, mint egy eklektikus zenészt, dj-t, csak hát hosszabb így az út.

- Szerinted van különbség az itthon és kint megjelent zenék minõsége között?

Popkultúra szintjén nagyobb a különbség, mint az elektronikus zenei szcénában, de nem azért mert itthon olyan jók a megjelenõ zenék, hanem azért, mert kint sem rózsás a helyzet. Felnõtt egy olyan producer-generáció itthon is meg a nagyvilágban is, akik elég sok elektronikus zenét hallgattak mostanra, illetve lényegében ingyen építenek (software)stúdiót, szóval természetesen tudják hozni azt a szintet, ami minõségben elvárható. Itt nem érzek különbséget hazai és külföldi zenészek között. Amit sajnálok, hogy ezek az egyébként sokszor nagyon tehetséges zenészek nem mûvészi indíttatásból zenélnek, hanem üzleti megfontolásból - ide sorolom, nemcsak a pénzbeli, hanem az ismertség iránti igényt is. Természetesen ezzel sincs semmi baj, csak amit én keresek a zenében az a tartalom, az az új információ, amit én kapok egy zenétõl, valamit, amit még nem tudtam, nem ismerek. Ezekbõl az információmorzsákból épül fel az emberben az a „tudás”, aminek kontextusában el tudja dönteni, hogy mennyire értékel egy következõ zenét, amit hall.

Valami olyasmire gondolok, hogy ha például XY festõ 80 éve húzott egy vízszintes vonalat, akkor nem azért húzta, mert mások is csináltak ilyent - csak õk más irányba, vagy ennyi telt a rajztehetségébõl, hanem mert ez egyfajta reflexió, utalás, vagy következmény volt számára az õ mûvészetelméleti ismeretanyaga alapján. Kicsit úgy érzem, az elektronikus zenei szcénában mindenki húzogatja a vízszintes vonalakat, remélve, hogy ismertséget szerez, miközben fogalma sincs róla, miért is csinálja ezt, mert nincs meg a mögöttes elméleti ismeretanyag ami tartalommal töltené fel a zenéket. Persze tudom, hogy a tánczenei szcéna igazából nem a mûvészetrõl szól, de azért annak örülnék, ha több törekvést látnék izgalmas, érdekes dolgok létrehozására.

Nade kicsit elkanyarodtam a magyar-külföldi vonaltól. A lényeg, hogy szerintem nincs nagy különbség, produceri munkák esetében nem lehet megmondani, ha hazai egy zene. Talán nálunk egyelõre nagyobb a feltörekvõ zenészekben a bizonyítási vágy, hogy õk is tudnak olyat mint a németek vagy angolok, ezért háttérbe szorul a a zenei tartalom, sokkal inkább panelek másolásáról szól. De persze ez az egész világon így mûködik, csak a világ nagyobb Magyarországnál, így nagyobb a valószínûsége, hogy ha érdekes zenére bukkan az ember, akkor az nem itthonról származik.

- Mennyire használod ki az internet adta lehetõséget a saját munkád során? Szerinted, aki nem él az internetes médiumok lehetõségével, az hátránnyal indul a késõbbi zenei (el)ismertségben?

Természetesen igen. De ez nem verseny, nem azért érdemes foglalkozni a netes lehetõségekkel, mert kell, hanem azért, mert érdekes dolgok történnek. És ha 20 év múlva nem egy párhuzamos világban szeretne az ember élni, akkor érdemes nyitottan közeledni az újdonságokhoz...

- Mit kell tudnia egy mai lemezlovas/producernek ahhoz, hogy igazi „varázsló” legyen?

Hát ha „varázsló”-n nem hírességet értesz, hanem hozzáértést, akkor nyitottság, nagy ismeretanyag, és az ismeretanyag feldolgozásához szükséges agymunka. Szerintem ez a három tulajdonság kialakíthat az emberben egy sajátos karakteres ízlésvilágot, ami jellemzi õt mind DJ, mind producer mivoltában.

- Mi a véleményed a mai divatos hangzásokról? Gondolok itt a trendi minimálokra, vagy a kiskirályként ünnepelt „edbangerekre”… Volt rád valamilyen hatással az említett két zenei hullám?

Persze, hogy volt. Már 2004-ben Dub Taylor játszott a Süss Fel Napban egy szerdai napon; 2005 elején meg Tejada; illetve a mai fidget-electrohouse õrület egyik kulcsfigurája Switch is négy és fél éve pörgette elõször lemezeit az Ablak-A-Dubra -n. Ebbõl igazából csak az látszik, hogy akkoriban mit találtunk érdekesnek. Azóta sokat változtak a szcénák, rengeteg a zene mind a minimál, mind a fidget és „electro-disco-indie-house-rock-punk” szcénában. Mivel kialakultak a sablonok, panelek, ezért nehéz olyan zenét találni köztük, ami kiugró, de természetesen vannak, mint minden más szcénában.

A minimal sajnos a kezdeti lelkesedés után az új progressive house-zá tûnik válni, de persze nem akarok általánosítani, mindig vannak izgalmas arcok, és szerencsére van itthon pár nagyon lelkes buliszervezõ akik szerintem ízlésesen szemezgetnek a felhozatalból. A franciáknak pedig azért örültem, mert már egy ideje túl elitistának érzem az e-zenei szcénát, ahol rettenetesen elszeparálódnak a mûfajok, így megfosztva az embereket meglepetés okozta impulzusoktól. És bár ez a franciákkal fémjelzett szcéna elég otromba módon, de mégis valami punk érzést visz a bulikba, ahol nincsenek olyan erõteljesen felállítva a határok, belefér sokminden, van még tér a kísérletezésre. Psychedelia, disco, rock, utalások egy 20-30 évvel korábbi zenei világra, természetesen csak addig amíg meg nem szilárdulnak itt is a sablonok, hisz sokan keményen dolgoznak ezen már.

AZ INTERJÚ FOLYTATÓDIK >>

{mospagebreak}

- Te mennyire érzed egyedülállónak és egyéniségnek a zenei stílusod?

Sosem törekedtem arra, hogy egyedülálló és egyéniség legyek. Inkább arrafelé próbáltam terelgetni magam, hogy a döntéseimhez (a dj-zés és a zeneszerzés is döntések sorozata, ami kialakítja a kész produktumot) minél nagyobb ismeretanyaggal rendelkezzek és minél kevésbé korlátozzam magam ezen döntések meghozatalakor. Ez persze nagyon nehéz, de azt gondolom, hogy ha ez mûködik, akkor az emberbõl olyan produktumok fognak kijönni, ami a saját gondolatiságát, tapasztalatait, ötleteit tükrözi és nem mások paneljei definiálják.

- A zeneírásnál, vagy egy remix elkészítésénél, milyen befolyásoló tényezõk motiválnak? A befogadókra alapozol, vagy abszolút a saját fantáziádnak adsz teret?

Kicsit attól függ, hogy táncparkettre szánom-e a zenét, vagy épp olyan passzban vagyok, hogy nem izgat, hogy mennyire lesz táncos vagy sem. Legtöbbször csak utólag dõl el, hogy ez ilyen, vagy olyan lett, mert nem az alapján készülnek, hogy mit szeretnék a hallgatóban felébreszteni, hanem az alapján, hogy milyen hangulatban vagyok az adott héten. Persze néha van, hogy az ember eldönti, most odacsap és akkor olyan számot épít fel, ami a befogadóra alapoz. Ilyenkor az adott tánczenei szcéna eszközkészletével kell dolgozni, de ezenbelül sok más tapasztalatot és utalást fel lehet használni, amitõl mégis megmarad egy sajátos zenének.

- Fellépéseiden mennyire preferálod a saját, vagy a Chi megjelenésével bíró zenéket?

Alapvetõen nem érdekel, hogy egy zene Chi, vagy FCB produkció-e. Sokáig nem is szerettem saját zenéket játszani, mert nem fértek bele a szettjeimbe. Ma kicsit közelebb van a kettõ egymáshoz, mert sokszor olyan hangulatú szetteket játszom, amibe illenek a saját kötõdésû zenék is, de sosem erõltetném bele, ha éppen nem oda való. A szett íve fontosabb nekem, mint az, hogy saját dolgokat pakoljak.

- Játszottál már Ben Mono-val, Fink-kel, Chris Carter-rel, Habersham-mel, Danny Bonnici-vel, és még sorolhatnánk… Ki(k) az(ok) a mûvész(ek), akit, vagy akiket magad mellett szeretnél még tudni, és miért pont õ(k)?

Akiket felsoroltál, azokkal bár játszottam is, de közös zenéket is írtunk. Mindig szeretek olyan emberekkel dolgozni, akiket respektálok, mert sokat tanulhatsz tõlük, hisz másképp gondolkodnak és dolgoznak, mint én. Persze ez vica verza is igaz lehet, bár a saját munkamódszerem nekem elég szokványosnak tûnik. Mindig vannak olyan producerek, akiknek a munkássága inspirál, de inkább baráti alapon jönnek ezek a dolgok és nem az alapján, hogy kinek a zenéitõl marad tátva a szám.

- Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy kiadód elnevezése, a Chi Recordings, spirituális elnevezéssel bír, amely fogalma egy õsi koncepciót: az energiák áramlását takarja. Te magad is foglalkozol spirituális témákkal?

A kiadót négyen csináljuk, amibõl AMB neve lehet ismerõs a zenehallgatóknak. Lui és Ricsi, akikkel együtt egyengetjük az ügyeket, inkább háttéremberként vesznek részt a kiadó mûködtetésében. Én fél évvel a kiadó megalakulása után kerültem csak képbe, úgyhogy az elnevezés még a Naga-Amb-Lui triumvirátus ötlete. És bár a spiritualitás elég távol áll tõlem, azt gondolom, mint kultúrális utalás számomra is megállja a helyét.

- A kiadónál maradva, mesélj egy kicsit arról, hogy kik a legerõsebb katonái a Chi bázisának, és milyen aktualitásokról szabad tudnunk?

Zeneileg AMB illetve a Fine Cut Bodies munkák a gerince, de csapatunkat erõsíti Modul, Cooler, Synus0006, Kodek és Anorganik is - csak hogy a hazaiakat említsem. Aktuális megjelenésünk egy Transparent Sound single: rajta Vector Lovers és Repeat Repeat remixekkel; illetve most jött ki pár Chi kompatibilis remix, amik Péterfy Bori „Hello Modern Dizájn” címû számából készültek. Ha minden igaz, idén még megjelenik egy Modul EP, egy Cooler EP, illetve egy vegyesfelvágott Cup Of Chi is.

- Ha Fine Cut Bodies, akkor nekem az igényes megjelenések mellett, az ötletes borítók is a szemem elé villannak, amelyek stílusosan az emberi torzót darabokra szedve ábrázolják. Ez így a világhírû Bodies kiállítás apropóján elég aktuális, de kiket tudhatunk a kreatív mestereknek? Egyébként láttad a kiállítást?

A Chi borítókat Hajagos Bálint barátunk szokta csinálni mostanában, az emberi torzó is az õ ötlete volt, hogy a Fine Cut Bodies kiadványok egy szériáját ezekkel „díszítsük”. A kiállítást nem láttam, de jókat mosolyogtunk az egybeesésen mi is.

- A Tilos Rádión futón Ablak-A-Dubra Show mellett beindult egy új rádiós sorozatod az MR2 - Petõfi rádión Kvark Depó címmel. Kiknek köszönhetjük az önálló sorozatot, és hogy áll most a mûsor?

A mûsor pörög, minden kedd este éjféltõl vagyok adásban egy órát, aztán 1-2 között megismétlik az elõzõ heti mûsort. Örülök, hogy a rádió nyitott ebbe az irányba is és kiszélesítette azt a zenei palettát, amivel a hallgatók találkozhatnak. Azt gondolom, hogy egy nemzeti adónak pontosan az a feladata, hogy sokszínûségével megmutassa a hallgatónak, hogy van ilyen is, meg olyan is, meg amolyan is. Hogy a világ nem olyan szürke, mint gondoljuk, rengeteg általunk nem ismert viszont izgalmas kis univerzum létezik benne. Ez nagyon közhelyesnek tûnik, de nagyon könnyen elfeledkezünk róla, és jó, ha valaki figyelmeztet néha. A „Kvark Depó”-ban is valami hasonló dolgot próbálok kicsiben csinálni, sok különbözõ zenei világot megmutatni a hallgatóknak, már amennyire tõlem telik.

- 10 éves az Ablak-A-Dubra, és a te neved is egybe forrt a partisorozattal. Hogyan foglalnád össze az AAD elmúlt 10 évét?

Igazából 2001-2006 között csináltuk Nagával a szerdákat, nagyon érdekes idõszak volt, egy mini klubot futtattunk fel, rengeteg kis és nagyobb nevû zenész lépett fel nálunk, mindig megpróbáltunk egy lépéssel a trendek elõtt haladni, bár nem azért, mert ez volt a pontos terv, hanem egyszerûen olyan vendégeket hívtunk és olyan zenét játszottunk ami minket izgalomba hozott. Szerencsére úgy tûnik ez a közönségnek is tetszett. Aztán én kicsit elfáradtam a heti rendszerességû partizásban és jobban a kiadóra szerettem volna koncentrálni, ezért lassan kihátráltam, de örülök, hogy az AAD töretlenül mûködik máig és jó érzés néha játszani rajta.

- Közeljövõdre milyen megjelenések, és kiemelt fellépések várhatók?

Csináltam pár remixet mostanában amik hamarosan napvilágot látnak. Többek közt remixeltem Jason Sparks-nak, akinek a neve talán azoknak csenghet ismerõsen, akik a nuskoolbreakz szcénában pörögtek anno, készítettem egy minimaltechno remixet az amerikai Überzone-nak, az újrainduló Classic kiadóra pedig egy Freaks trekket kevertem újra. A héten jelenik meg egy 110bpm-es house remixem amit Habersham-nek készítettem, de van még pár trekk a tarsolyban, ami megjelenésre vár. Fellépés fronton szerencsére most elég pörgõs idõszak van, december elején San Franciscóban illetve Chicagóban játszom, aztán pedig itthon lehet hallani a Cinetripen, A38-on, illetve december 27-ére végre újra sikerül elhoznunk Switch-et, szóval a naptárba tessék beírni a Merlint aznapra.

- Bónusz kérdésként nem kerülhetem ki, hogy megkérdezzem Doing hogyan viseli az elfoglalt gazdi távolléteit?

Haha, gondolom a myspace-n láttad Doing-ot. Bár nekünk is van egy macskánk (Kukacka, aki szintén szerepel a képeken), Doing a San Francisco -i barátaim macskája, akiknél lebzselni szoktam amíkor arra járok. Nade majd decemberben átadom neki a SH üdvözletét!