Sziasztok!
Hehh... Boccs fiúk, de nem tudom feleleveníteni, hogy ki is mondta az imént azt, hogy amit mi "depinek" nevezünk az valójában nem is az. Nos... Kézrázás meg atompacsi, mert a nagybetűs Depresszió az kökeményen messze áll ettől a kis lelombozódástól. Attól, amikor a szombati buli után (afi ide, vagy oda) a vasárnap esti film egy nagyon gyengén szívszorító jelenetén mindenki a könnyével verekszik. Hát... Öszintén szólva én sem tudom megfogni, hogy mi is lehet az. Tény, hogy alig ismer az ember ilyenkor magára. Bár közvetlen tapasztalataim nincsenek a depresszióval kapcsolatban, közvetettek viszont vannak sajnos. (bár azt mondják a hozzáértők, hogy a betegség elfogadása az első lépés a gyógyulás felé!) Szóval lehet, hogy én már rég az vagyok, csak még nem fogadtam el... Persze ezt inkább viccesen kell értsétek és bocsánat azoktól, akik esetleg úgy érzik, hogy egy igen is komoly dologgal viccelődtem az imént.
Szóval ez úgy jön a témához, hogy én és nagyon sok haverom, barátom igen sokat járkáltunk bulizgatni. Persze nem szeretnék überelni senkit, nem ez a célom. Csak az én értékrendem szerint sokat...

És bizony... láss csodát de elég sokan kihullottak ebből az energiával teli brigádból. És ma sajnos csak keresgélik helyüket a világban úgy, hogy havi akár 100-150e Ft értékben költenek mindenféle "orvosságra"! Persze ezek nagyobb része 100%-ban támogatott. És szerintem 10-ből 3 ember elég durva arány. Persze ez nem elrettentés... Mert engem sem retentett el. Csak ezt is, mint mindent az életben ésszel kell művelni. (Fuhhh... bocsi... ez talán túl okosnak hangzik) De sajnos jobb szót nem tudok találni rá. Persze a fent említettekkel már biztos Ti is találkoztatok. Úgyhogy ennek a hozzászólásnak max. annyi jótékony hatása van, hogy én egy kicsit megmozgathattam az ujjaimat a klavin így meló végén.